Sok-sok tépelődésem, benső vitatkozásom tárgya a pénzhez való különös viszonyunk.
- Van, akihez akadálytalanul áramlik a pénz, s vele minden - a pénzen megvásárolható - dolog. Pénze van, tehát van háza, házai. Úszómedencéje, döbbenetesen drága bútorai, felette márkás göncei. Autója, helikoptere, magánrepülőgépe, jachtja. Minek soroljam? Neki már nem kell törnie fejét a jövő havi villanyszámlán.
- Aztán van, akinek semmi pénze. Nincs fedele, nincsenek bútorai, nincsenek ruhái, alapvető dolgai. Ha jár-kel, leginkább a saját mezítlábán teszi, még egy dunsztosüvege sincs, amiben ilyen-olyan pénzérméket gyűjtene.
- Persze van, akinek van fedele, még ha nem is a sajátja. Fizet valakinek, hogy beengedje a fedele alá, a falai közé.
- Vagy fizet egy banknak, hogy egyszer végleg az övé lehessen egy otthon - s messze többet fizet vissza kisebb, de inkább nagyobb részletekben, mint az otthon eredeti értéke. Ő már szoronghat számláktól, törlesztőrészletektől, hó végétől, állásvesztéstől, betegségtől. Van otthona és van félelme, nem kevés.
- Van, aki azon átmeneti szerencsében részesült, hogy tisztességesen megfizetett alkalmazott.
- Van, aki alkalmazott, eladott-kölcsönadott munkaerő, vérforralóan kuncogó krajcárokért.
- Van, aki vesz egy mély lélegzetet, s vállalkozik. Ki erre, ki arra. Aztán menekül - állandóan - előre, mert az adók és járulékok megtermelt forintjait pofátlanul kurtítják. Abba nem hagyhatja, legfeljebb akkor, ha már elérte a szakadék szélét, elérte őt a csőd. Ha van ereje, a nagy esésből feltornázza magát előbb az egyik, aztán a másik térdére, majd - inogva, kínlódva - újra lábra áll. S vagy kezdi előlről, vagy elmegy alkalmazottnak, s viszi magával osztódással szaporodó adósságait. - Van, akinek a pénzhez való viszonya oly természetes, mint egy tányér leves bekanalazása. Neki a pénz jóbarátja, nem jön zavarba, ha találkoznak. - Van, aki oly szemérmes, ha pénzről van szó, hogy az elvégzett munkájáért, szolgáltatásáért járó pénzt is szégyelli elkérni.
- Vannak közhelyek, mint: "A pénz nem boldogít", vagy "Pénzen mindent megvehetsz", vagy "... a pénzt nem lehet megenni", vagy akár "a pénznek nincsen szaga". Biztos vagyok benne, Te is tudsz jópár közhelyet a pénzzel kapcsolatban.
Mint régóta gyakorló családanya és háziasszony, a pénzhez való viszony valamennyi gyermekbetegségén átestem. Holott és pedig olyan egyszerű minden!
Itt egy újabb közhely: "AZ ÉLETBEN MINDENNEK ÁRA VAN!" - Amikor egy gyermek megszületik, ennek ára anyjával közös kínlódása. - Ahhoz, hogy megtanulj járni, sokszor-számosszor kell elesned, hogy megtanuld, miként csináld ügyesebben. - Ahogy növekszel, naponta megtapasztalod, ellenértéke van a mosolyodnak, amit Édesanyádra ragyogtatsz. - Mint ahogy annak is ára van, amíg megszokod, mi az, amit a fölnőttek világa "jó"-ként fogad el tőled, és jó dolgokkal jutalmazza. És sorolhatnám az emberi kor végső határáig, hogy mi mindennek van ára.
Mindennek ára van! Igaz, a világba nem teli bukszával érkeztünk, hogy minden dologért szépen csengő pénzérmékkel, vagy zizegő papírbankókkal fizessünk. Annakidején, Főniciában valakik zseniálisan kitalálták, hogy lehet a cserekereskedelem maceráinál egyszerűbben, egy eszköz segítségével bonyolítanunk az értékek mindennapi tulajdonosváltását.
Lett pénz, és ez nem baj! Képzeld el, hogy ma, mondjuk egy kiló kenyérért mit adhatnál cserébe? A legkézenfekvőbb, hogy dolgoznál érte. Most is dolgozol érte, s még szerencse, hogy munkádért több csereeszközt kapsz, mint egy kiló kenyér ára. Ha álmod-vágyad, hogy többet és minőségibbet nyújts szeretteidnek, de akár önmagadnak is - nos, ehhez is pénz kell. Amit munkával szerzel meg. Azt már a pillanatnyi élethelyzedet dönti el, hogy - milyen az a munka, amit végzel? - elvégzett munkáddal arányos-e a fizetésed? - ez a pénz elég-e mindenre, amire szükséged-szükségetek van? - vannak adósságaid? hiteleid? elmaradt számláid? - vannak álmaid? terveid? a szeretteid miről álmodnak? - mit tudsz ezekből megvalósítani? - mi mindenről kell lemondanotok? - saját otthonodban élsz? sikerült már kifizetned? - bérlőként laksz egy olyan falak határolta területen, amit nem alakíthatsz saját ízlésednek megfelelően?
Mondd, el tudsz képzelni egy ennél ideálisabb helyzetet? Csupáncsak elképzelés kérdése! KÉPZELD EL! Te tudod, mit szeretnél, mire vágysz, mit akarsz.
KÉPZELD EL! Aztán gondold át, miként tudnád megvalósítani. Ütköztesd mostani élethelyzetedet az elképzelt, ideális életeddel. Mi választja el a kettőt egymástól? Majd` minden esetben a pénz!
Ha elhatározod Magad és kimész a pusztába, vagy egy lakatlan szigetre, azzal a céllal, hogy elhatárolod magad a civilizáció minden átkától, de elsősorban a pénztől - már az elején szembesülnöd kell vele, hogy pénz nélkül még ezt sem tudod megcselekedni! Földünkön, a Kék Bolygón már jóideje nincsenek gazdátlan szigetek. Lakatlanok vannak, ám azoknak is van tulajdonosuk. S a tulajdonos valószínűleg nem örülne annak, hogy Te ott tábort versz, gyökereket-gyümölcsöket gyűjtögetsz, halászol és vadászol. Vagy bérleti díjat kér tőled, ám valószínűbb, hogy elhajt onnan, mint hegyipásztort a lavina. És a távozásodat követően még jódarabig üldöz, hogy megfizettesse veled elutaztatásod költségeit:) A rousseau-i "vissza a természethez" idealizmusa ma már többe kerül, mint egy átlagos, hétköznapi élet az összes terheivel.
Hadd vígasztaljalak meg: muszáj beengedned a pénzt az életedbe! Beengedted, ok! De miért csukod be folyton előtte az ajtódat? Miért nem engeded, hogy áramoljék, hozzád és tőled el, hogy aztán visszatérhessen, esetleg többedmagával?
Tedd félre a szemérmességedet és képzelj a kezedbe egy bankjegyet, a ma - itthon - használatos legnagyobb címletűt. Jó beosztással meddig elég? Van még valami, amit jó lenne megszerezni általa? Van, persze, csakhogy már nincs meg a bankjegyed, már odaadtad azokért a dolgokért, amelyek kötelezőek, elengedhetetlenek, az élethez nélkülözhetetlenek.
Nos? Ha továbbra is bevágod az ajtót a hozzád igyekvő pénz előtt - a Te dolgod. Ám mi lenne, ha résnyire nyitva maradna az az ajtó, s Te csendben, titokban, félszegen elkezdenéd hívni és beengedni léted mindennapi csereeszközét? Hogy aztán ezt az eszközt önmagadra és szeretteidre fordíthasd, álmokat éleszthess fel és terveket valósíthass meg.
GONDOLKOZTÁL MÁR AZON, MEKKORA HAZUGSÁG, MEKKORA ÁLSZEMÉREM KIJELENTENI, HOGY "ENGEM NEM ÉRDEKEL A PÉNZ!"?
Elizabeth Arwen E-mail: enagykovet@gmail.com Telefon: +36-30/867-3475 Skype: anyarobin
